Sziasztok,

Megérkeztem egy újabb bejegyzéssel, ami nem másról szól, mint az egészséges életmód egyik legnagyobb kérdőjeléről. De konkretizáljunk. Páran talán tudjátok is, hogy én esküszöm az úgynevett "Cukordiétára". Azonban ha valaki bővebben beleássa magát a dologba rengeteg ellenpélda jön vele szembe. Most szeretnék egy kicsit erről beszélgetni veletek, hogy ha már jön a tavasz, a megújulás évszaka akkor beszéljük is át, mi a csuda is az a cukordiéta, miért jó és miért nem az.

A cukordiéta arról szól, hogy levigye a szervezetben túltengő, magas cukrot és gyakorlatilag kiiktassa a túlzott cukorbevitelt.

Mint azt már tudjátok, én kúraszerűen, többször csinálom ezt az úgynevezett cukordiétát. Az első alkalommal tavaly csináltam. Akkor azért kezdtem bele, mert esetemben a napi egy tábla Milka csoki, egyéb édes péksütemények, esetleg tényleges cukrász sütemények és édes nassolni valók mindennaposak voltak. Emellett pedig gyakran kihagytam a főétkezéseket. Reggelire egy-két zöldséges szendvics még oké, de a főtt ételek kimaradása és a vacsora elhagyása már nem volt rendben. Fel kellett ismernem, hogy ami sok, az sok. Ráadásul az arcomon is rengeteg pattanás kezdett el kijönni, amitől nagyon megundorodtam. Utána néztem hát, hogy mi okozhatja. És ta-dam, a cukor. Arra, hogy miért csinálom azóta is pedig az a válaszom, hogy szimplán azért, mert sikeresnek találtam.

Folytonos fáradtságot, illetve a depresszió szintet is befolyásolja. Egy alapból depresszív hajlamú, lelki betegségekkel küzdő személyt pedig még inkább ellökni ebbe az irányba, a legrosszabb dolog, amit tenni tudunk. Mindezek mellett, pedig ahogy azt már korábban is említettem rengeteg pattanást okozhat az arcon, akár a legkevesebb cukormennyiség is. Ezek főleg az áll vonalában jönnek ki, az orcák alján. Ezeken felül pedig súlyos esetben diabéteszt, különböző szívbetegségeket és a magas vérnyomás is a listán van.

A cukordiéta egy körülbelül három hetes diéta, amikor a diétázó személy teljesen kiiktatja a szervezetéből a cukrot. Sem kristálycukor, sem barna cukor, sem nádcukor, tekintve, hogy a cukor minden fajtája cukornak számít és mi ez ellen próbálunk tenni. A cukordiétának lehet hosszabb verziója is, én két fajtájáról hallottam még, a 8 és 12 hetesről. De persze van, aki végül az egész életére ráhúzza a cukormentes étkezést. Ez nem feltétlen gond, én jobban szeretem kúraszerűen alkalmazni. De ezekre bővebben ki fogok térni.

Mint minden hirtelen megvonás esetében, úgy itt is jelentkezhetnek az úgynevezett elvonási tünetek. Fejfájással és szédüléssel jár, ha az ember minden mennyiségben megpróbálja megvonja magától a cukrot. Ezek mellett pedig a folyamatos kényszer, hogy édeset vigyünk a szervezetbe, nagyon fel tudja emészteni a diétázók akaraterejét is. Tudni érdemes viszont, hogy ezek az elvonási tünetek többségében az első hétre vonatkoznak. Az a vízválasztó, ha azon túl vagy akkor mély levegő és már vége is lesz, kibírtad a négy hetet, hármat, nyolcat - ki mennyit:)

Fogyunk -e a cukordiétától?

Ahogy már említettem, én a cukordiétát jelenleg kúraszerűen alkalmazom. Nekem még nem megy 364 napon át, de őszintén nem is érzem úgy, hogy kellene. Számomra az első alkalom érdekes tapasztalat volt, sokat segített és rengeteg mindenre jöttem rá. További kutatásokat folytattam és mára már egészen otthon vagyok a témában. Ha jön a kúra ideje, már pontosan tudom mik azok az ételek, amelyeknek menniük kell az étrendemről, ahogy azt is, hogy helyettük milyen ételek jöhetnek.

Mennyi az egészséges cukorbevitel?

Én ehhez, illetve az ételek elkészítéséhez Glikémiás index táblázatokat használok. Ezek a táblázatok meghatároznak egy úgynevezett GI értéket, 1-100-ig terjedő skálán (mindent a glükózhoz viszonyítva). Kicsit lentebbre kiírtam pár ismeretlen fogalmat is. Fontos tudni, hogy ezek az értékek 60-tól számítanak MAGASnak. Az ideális pedig 40 és az alatt. Egyébként ez a vércukorszint szintentartását figyelő "dolog" is egy diéta része, én a táblázat részét iktattam bele az általam ismert cukordiétámba, de mindenképpen érdemes utánaolvasnotok a glikémiás index alapú diétának is. ITT megtaláltok mindent, amit erről a diétáról tudni kell.

GI érték: A glikémiás index (1 és 100 közötti érték) segítségével meg tudod határozni, hogy egy adott élelmiszer mennyire és milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintedet.

IDE hoztam egy táblázatot, amit a fenti oldal alapján állítottam össze az ételekből, kb maximum 40-es GI értékkel. Ha esetleg ti is felhasználnátok, csak tessék:) - Letölthető, sima docx formátumban van - új lapon fog megnyílni ha rákattintotok.

Mert igenis vannak. Függetlenül attól, hogy én támogatom a cukordiéta alapgondolatát, nem szabad elmennünk amellett, hogy igenis tud veszélyes lenni. Kötelességemnek éreztem felhívni a figyelmeteket, hogy a cukordiétát nem alakíthatjuk ki akárhogyan. Alacsony vércukorszinttel nem játszadozhatunk ilyennel, ez nagyon fontos. Ehhez hasonló, hogy a sportolók cukorbevitele is más, mint egy átlagosnak tekintett felnőtté, tehát ha te egy sportoló vagy, neked sem javaslom, hogy csak úgy hasraütés szerűen ilyenbe kezdj. Az is hihetetlenül fontos, hogy a cukordiétába nem 100-ról nullára ugrunk bele. Fokozatosan csökkentjük a cukorbevitelt, mert nagyon megüti az embert a hirtelen megvonás, lásd fentebb már említettem az elvonási tüneteket.

Igen, végre ide is elérkeztünk. Gondolom, már mindenki ezt a pontot várta. A fogyás nem a legfontosabb pontja az eredményeknek. A fogyást úgy is elérheted, hogy nem duplázod a szervezetnek szükséges kalóriát, illetve ha mégis, akkor azt ledolgozod. Erre mondom én azt, hogy ha a szervezetben megfelelő cukor található, sportolunk valamennyit akkor minden rendben lesz az eredményekkel. A bónuszok ilyenek, mint jobb közérzet, szebb bőr (tényleg eltűntette a pattanásaimat, amikkel annyit küzdöttem és cukor okozta gond volt), kipihentség. Nem tudom ez mennyire eredmény, de ahogy én megfigyeltem a cukordiétás ismerősök között feltűnt, hogy mindannyian betartottuk az ötszöri étkezés szabályát, mégha úgymond akaratlanul is - ez ugyan meglepett, de pozitív. Illetve a kipihentség is változott a diétázók között. Meglepődnél, hogy egy fokkal egészégesebb étrend mit művel a nyolc óra alvással:)

Én még mindig támogatom a cukordiétát, bár lehet, hogy amit én követek egy kicsit már elkorcsult verzó és valami hibrid lett több féle diéta/egészséges életmód között. Annyira mondjuk nem bánom. Én nem viszem túlzásba a cukormegvonást és csak addig feszegetem a határaimat ameddig tudom. Első alkalomra mindenképpen azt javaslom, hogy lassan szokjatok bele bármilyen dologról is van szó. És mint említettem, nem is muszáj a cukordiétának lennie a választottnak, hiszen egy szimpla egészséges étrend/életmód is tökéletesen hozza ezeket az eredményeket. Pusztán azért szerettem volna megismertetni veletek az általam tapasztalt dolgokat a cukordiétát illetően, mert rengeteg ellenérv van fent az interneten, és valljuk be, a fizetős cukordiétás oldalaktól a víz is kiver, annyira unszimpatikus még nekem is.

A következő bejegyzést még nem tudom ugyan, hogy mikor fog érkezni, vagy egyáltalán miről fog szólni, de mindenképpen érkezni fog! Rengeteg a terv, sok minden van a listán - remélem mindennel sikerül majd végeznem időben!:)

Én izgatott vagyok 2018 miatt, sok ígéretes bejegyzés ötletem van, de nélkületek nem menne, szóval kismillió köszönet, hogy itt vagytok és támogattok!

Ne felejtsetek el kommentelni, hogy erről is tudjunk beszélni!

Érdekelnek a ti véleményeitek is, másképp a sajátomat is megtartanám magamnak. Azért vagyok itt, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról, vagy tulajdonképpen bármiről, amiről ti szeretnétek. :)

Mára ennyi voltam, legyen továbbra is szép napotok!

Millió puszi és ölelés,

Szervusztok,és nagyon boldog nőnapot kívánok mindenkinek!

Igen, akkoris ha nő vagy, akkoris ha férfi, és akkoris ha nonbinary. Ez egy ünnepnap arra, hogy értékeljük azt, hogy nők is vannak az életünkben. Érdemes itt a saját édesanyáinkra, anya-figuráinkra gondolni. Azokra az emberekre, akik sokat tettek értünk és nőnek érzik magukat :)

Én innen is szeretnék hatalmas köszönetet mondani gyakorlatilag minden nőnek, akit utamba sodort a szél, mert legalább egy dolgot mindenkitől tanultam. C'est la vie.

A bejegyzéshez visszatérve pedig megint egy olyan témához érkeztünk, amiről megfogadtam, hogy soha többet nem beszélek. Sajnos kényes téma. De a minap szembesültem vele, hogy a dolog még a mai nap is jelen van sokak életében. Többek között egy ismerősömében is. És ahelyett, hogy hallgatok - talán éppen itt lenne az ideje beszélnem róla. A mai témánk tehát -a hosszú szünet után, amit amúgy sajnálok- az étkezési zavarok.

Köztudottan két nagy csoportja emelkedik ki: az anorexia és a bulimia. Főként én is ezeket említeném, de nem szabad megfeledkeznünk a többiről sem (olyanok, mint a binge eating, izomdiszmorfia, túlzott sószegény diéta vagy ortorexia).

Az anorexia főként azt jelenti, hogy az illető önképe torzul el - és mindenféle valóságalap nélkül is túl kövérnek találja magát az illető. Ennek veszélye sajnos főleg a drasztikus mértékű fogyásra való törekvés. A bulimia ezzel ellentétben egyfajta túlzott falánkságra utal, amikor a bevitt ételmennyiség rengeteg (időszakosan sokat és ez folyamatosan ismétlődik). Ennek a veszélye főként az, hogy az illető elveszíti a kontrollt az étkezések felett és később különböző módokat vet be, hogy csökkentse a súlyát. Nagyon fontos, hogy ezt is időben kezeljük, ugyanis több bulimiás betegből vált anorexiás beteg az idő folyamán.

Mindegyik betegség hátterében más áll, így nem fogok nektek ezekről mesélni. Tényleg szinte bármitől kialakulhat. Én két dologra hívnám fel a figyelmet, az egyik amikor a társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni velük, vagy a stresszes életmód, a másik pedig az, hogy ezeket kezelni kell.

És azon, hogy mennyit adunk az alakunkra, vagy arra, hogy mit eszünk, esetleg mennyi kalóriát viszünk be a szervezetünkbe és a többi. Rögtön itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy aki kalória számlálós diétát végez szakember segítsége nélkül, az felejtse is el amit csinál. Ezt én már itt és most fekete listára tetetném veletek, ha lehetne. Nem egy ismerősöm, barátom csinálta és soha, semmi jó nem származott belőle. Igen, aki szakemberrel együtt alakítja ki a kalória bevitelt az más. Méghozzá azért teljesen más, mert a szakember azonnal látja ha változás áll be és mégis több kalóriát kellene bevinni a szervezetedbe. Ezt az ember magának az esetek nagyon magas százalékában nem fogja látni, mert a fogyásra, "az egészséges életmódra" fog törekedni. Ez nem mindig egészséges, sőt! Kérlek keressetek fel vele egy szakembert, aki segít nektek ebben a fajta diétában.

Nos erre sokat nem tudok mondani. Mindenképpen látnunk kell magunkon, ha csökken a napi bevitelünk - ha beteg vagy, nem fogod látni - viszont mások igen. Érdemes ilyenkor hallgatni azokra, akik megjegyzik, hogy kevesebbet eszel, mint szoktál. Ez fontos lehet, és érdemes megvizsgálnod, hogy veszel -e észre más jeleket magadon. Mindenképpen végezz el egy BMI tesztet, ha felbukkannak a jelek, hogy kezded magad kövérnek érezni, esetleg többet/kevesebbet eszel, mint szoktál. A BMI index azonnal meg fogja mondani, hogy hol állsz az egészségeshez képest és az anorexiára utaló jelek azonnal ki fognak bukni - aki anorexiával küzd, ők az egészségeshez képest látják/érzik magukat kövérnek. A BMI index ki fogja mutatni, hogy a testsúlyod normális, vagy éppen ellenkezőleg, túl sovány. 

A BMI (body mass index) megfelelője testtömegindex, ezért magyar rövidítése hivatalosan TTI. Ez
egy statisztikai mérőszám, ami a magasságod és a testtömeged átlagolja. Fontos információ, hogy magasság centiméterben és testsúly kilogramban! A ma, interneten található testtömegindexek már nem csak ebből a kettőből átlagol, hanem figyelembe veszi az életkort és a nemedet is. Ez főképp azért történik így, mert eltérnek a normális értékek ezektől függően. Időseknél és gyerekeknél teljesen más értékek adják a "normálisat", mint egy középkorú-felnőtt ember esetében. Én most ide kiteszek nektek egy táblázatot, ezt én is a Google képkeresőben találtam, ez WHO (World Health Organization, magyarul Egészségügyi Világszervezet) szerinti táblázat, melyek értékei A GYEREKEKRE NEM VONATKOZNAK!!!!

Visszatérve, a bulimia egyik legsúlyosabb tünete pedig, amikor már annyira rosszul érzed magad a bőrödben, hogy étkezés után hánytatni szeretnéd magad. Mielőtt még ezt meglépnéd, AZONNAL szólj valakinek a dologról és kérj segítséget! Mert a bulimia esetében ez az a pont, ami bár a legszembetűnőbb, de a legutolsó jel is. Nem szabad rögzülni hagyni, hanem azonnal lépni kell az ügy érdekében.

Az én személyes étkezési zavarok felé tendáló történetem még jóval a tinédzser korom elején kezdődött, méghozzá azzal, hogy szimplán nem éreztem jól magam a bőrömben.  Szerintem ez nem sok embernek mond újat. Szinte mindenkinek volt/van olyan korszaka az életében, amikor a tükör nem éppen a legjobb barátja. Én sok mindent utáltam magamban, a hajam színét és hosszát, az arcom, a nemlétező mellméretem, a sportolás miatt kicsit formásabb lábaim (azok a vádlik, te jó ég! - gondoltam szinte minden nap), utáltam, hogy sosem tud elég lapos lenni a hasam - szó szernt mindent utáltam magamban, ami a külsőmet illette. De nagyon is tisztában voltam vele, hogy a tinédzser korszak ennek az ideje, hogy öngyűlölő legyek és majd kinövöm... Vagyis, erősen ezt hittem. Ennél nagyobb butaságot aligha gondolhattam volna abban az időben. Az önutálat nem kinőhető, tenni kell azért, hogy szeresd magad. Mindenesetre nálam az egész ott kezdett feltűnő lenni, hogy leiratkoztam a menzáról. Nem akartam többé a suli kajáldájában enni, mert a szép és általam menőnek hitt lányok nem tették. Így anyukám szendvicseket kezdett el csomagolni, hogy legyen mit ennem. Ezek közül eleinte egyet-egyet elfogyasztottam, a másikat odaadtam a srácoknak az osztályban, aki éppen kérte. Anyának feltűnhetett ez-az, vagy nem is tudom, mert több szendvicset kezdett csomagolni, így többet adtam oda az osztálytársaknak. Gyorsan rájöttem, hogy nem is kell megennem egyet sem, mindet el tudom osztogatni, így gyakorlatilag igyekeztem kihagyni az étkezéseket. Egy-egy alma még lefért a torkomon, de ez bőven elégnek tűnt. Úgy éreztem jó felé haladok, és így talán vékonyabb és szebb leszek. Idő közben a lányokkal rászoktunk a sminkekre, gyakorlatilag vakolatot hordtunk, vagyis én biztos, hogy ne lógjak ki a sorból a csúnyaságommal. Ezt követte azonban, hogy volt egy pár lány, akik mindig szekáltak és persze egy régi ex-haver, aki
szintén elég erős és csúnya megjegyzéseket tett a külsőmre. Ezek után már nem tudtam letuszkolni az ételeket csak úgy a torkomon, szinte éreztem, hogy nem a gyomromban van a helyük. Olyan démonokkal küzdöttem, amelyek hangjait csak én hallottam a fejemben, ahogy minden apró étkezés után suttogják, hogy ez az, ügyes vagy disznócskám ennél kövérebb már nem is lehetnél. Ekkor kezdődött az, amit úgy hívunk önhánytatás. Hogy megkaptam -e valaha az álomalakot, amiért ilyen erősen küzdöttem? Nem. Egyáltalán nem. Minden nappal kevesebb lettem, rosszabbul voltam, de sosem éreztem magamnak szépnek és vékonynak.

Nekem évek kellettek felismerni, hogy amit csinálok undorítóbb, mint én magam. És talán itt kezdődött el bennem valamiféle nyitás afelé, hogy én leálljak ezzel a hülyeséggel, amit jobbára önsanyargatásnak hívunk. Amikor először találkoztam a BMI értékemmel a középiskola első évében, még normális volt, kereken 20. Enyhe túlzással mondhatom, hogy sosem voltam még olyan elkeseredett, mint mikor megláttam ezt a számot. Kívülről mosolyogtam, úgy tettem, mint aki boldog. De undorított a gondolat, hogy nem vagyok vékony. Normálisnak lenni nekem nem volt elég. Nekem ugyanis a normális nem volt egyenlő az egészségessel, pontosabban nem érdekelt, hogy ez az egészséges - a fejemben csak az visszhangzott, hogy a normális nem egyenlő a sovánnyal. Vagyis nem vagyok vékony. A saját életemet tettem pokollá ezekkel a gondolatokkal. Újra kezdtem mindent, amivel fogyhatok valamennyit. Leszámítva az önhánytatást. Nagyon jól tudtam, hogy amit akkor műveltem az veszélyesen közel sodort egy nem kívánatos étkezési zavarhoz. Egy időben büszke is voltam magamra, hogy még az általános befejezése előtt leálltam ezekkel. De, mint említettem, nekem nem teljesen sikerült. Mert az, hogy vékonyabb legyek, minden álmom volt. Végül lemondtam arról, hogy folyton ne egyek. Itt volt az ideje megtanulnom, hogyan egyek nagyjából eleget és újra nekiálltam sportolni. Tény és való, hogy az utcán még mindig behúzott hassal járkáltam, meg persze bőpólókban, de ezt már egy jó kezdetnek éreztem.

Most 2018-ban, évekkel később még mindig nem tökéletes az önképem. Sokat fejlődtem, rengeteget tanultam és nagyjából mondhatom, hogy megvagyok. Határozottan állíthatom, hogy nincsen étkezési zavarom. Semmilyen. Az én gondjaim már inkább csak a fejemben léteznek. Már nem utálom annyira a tükörképem, igaz ehhez még kell egy kis smink (erősen állítom, hogy nem annyi, amennyit régen magamra kentem!) de már nem hordok itthonra is sminket. Megtanultam, hogy az egészséges életmód nem azt jelenti, hogy sportolok és nem eszem, hanem, hogy egészségesen, vitaminnal teli étrendem van, ami mellett rendszeresen mozgok. 

Nekem a legnagyobb problémám mindig is az volt, hogy A-kosaras mellméretem van, viszont a hasam sosem tud elég lapos lenni ahhoz, hogy ne legyen kintebb, mint a melleim. Ezzel még mindig küzdök. De már nem alszom push-up melltartóban és őszintén nem is hordok ténylegesen százszázalék szivacs melltartókat. És arra is rájöttem, hogy szimpla felülésekkel, stb. többre megyek a hasam terén, mintha koplalnék. Igaz, még mindig kétszer eszek egy nap, de igyekszem visszaállni arra, hogy legalább három étkezés belémférjen. Ami azt illeti, ez a jobb napjaimon sikerül is. Már nem érzem annyira rossznak azt, hogy a saját bőrömben kell leélnem az életemet. Nem mondom, hogy valaha is teljesen szépnek és magabiztosnak fogom érezni magam, ha kimegyek az utcára, de minden lehetőségem megvan rá - hiszen én döntök a sorsom felől. 

Csak azt szeretném ezzel mondani, hogy egy kezdetleges vagy ki tudja milyen étkezési zavart is le lehet küzdeni némi kitartással. És ez bár nem saját történetem, hanem egy barátnőmé, de gondoltam megosztok belőle pár részletet: az anorexia sem a világ vége. Barátnőmet súlyos anorexiával kezelték. Amikor találkoztunk már beteg volt. Nagyon beteg. A kórházban ismertem meg, ahol mindkettőnket kezeltek, mindkettőnket mással (az én étkezési gondjaim sosem derültek ki, az orvosaim mai napig nem tudnak róla - talán majd egyszer elmesélem nekik is). Nem sokáig voltam vele egy szobában, ugyanis annyira nem tudta a szervezete tartani a lépést a hirtelen ellátással, hogy elég gyorsan egy teljesen másik osztályra került, ahol komolyabban figyelték őt. Barátnőmet hősnek tartottam, mert saját maga döntött úgy, hogy elég volt abból, hogy gyakorlatilag haldoklik - a szervezete a testben rejlő majdnem összes tápanyagát felhasználta, szóval bár rosszul esik leírni, de
tényleg közel volt ahhoz, hogy ne bírja tovább. A kórházban hetekig infúzión tartották, és annyit javult, hogy már inni egy nap egyszer talán ha láttam. Nem feltétlenül azért, mert jobban volt, hanem mert akarta. Olyan elszántságot tükrözött, amilyet addig még sosem láttam. Ő meg akart gyógyulni. Hosszú időbe telt neki míg hazaengedték és otthon sem ment minden könnyedén utána, dehát ki várná el, hogy gyors és egyszerű legyen, mint a karikacsapás? Egy étkezési zavart leküzdeni nem a világ legegyszerűbb dolga. De nem is lehetetlen! Barátnőm egyébként gyönyörű lány. És ma már ő is tisztában van az értékeivel. Nem bánta meg, hogy túlélte, sőt örül neki. Az esetek többségében boldog. Bár neki is vannak rossz napjai, soha nem éheztetné magát újból. Csodás lány és nagyon büszke vagyok rá. Ezzel csak azt szeretném szemléltetni, hogy ha igazán akarjátok még azok a híres neves szörnyetegek is leküzdhetőek, mint az anorexia, vagy a bulimia. Szóval kitartást skacok!

Ami pedig a nőiességet és a szépséget illeti, ma már nincs gondom vele, hogy felvegyek egy szoknyát és kimondottan imádom a feszülős sport és cicanadrágokat, legginseket. Egyszer szembetalálkoztam azzal, hogy "You're a woman. YOU define femininity." - ez azt jelenti, hogy Te nő vagy, TE mondd meg mit jelent a nőiesség. Ez nekem sokat tanított magammal kapcsolatban. Nem kell soványnak lennem, hogy szép legyek és végképp nem kellenek D kosaras mellek, amiktől amúgy is csak a gerincem fájna. Nem kell, hogy a bőröm napbarnított legyen, vagy hogy mindig tökéletes ruhában legyek és a hercegnő-etikett szerint éljek. Elég ha önmagam vagyok. Nőnek vallom magam, ezáltal mindenképpen nőies vagyok. Hiszen kiken múlna, hogy mit jelent nőiesnek lenni, ha nem azokon, akik gyakorlatilag nők?

Nem bánom, ha nem értetek velem mindenben egyet, sőt - szívesen hallgatom meg a ti véleményeiteket, történeteiteket kommentben :)

Kérlek írjatok bátran, beszéljünk ezekről a dolgokról is! Ha van ötletetek a következő bejegyzésre, akkor azt is írjátok le nekem és együtt kitaláljuk mi is az, amit meg tudok valósítani a ti ötleteitekből - remélhetőleg mindent! ;)

Továbbra is követhettek a social media oldalaimon, ahol elsőkézből tőlem kaphattok értesítést az új bejegyzésekről, de fel is iratkozhattok a blogra, ami még gyorsabban fog titeket értesíteni, mint én posztolok, hahha :) 

Hamarosan új tartalom a blogon, addig is sziasztok és legyen szép napotok!

Millió puszi és ölelés,

Több nyelven sajnos nem tudom, pedig anno megtanultam franciául és németül is. Na mindegy.

Szervusztok, megérkezett az új év és én egy új, eléggé mindenes bloggal jelentkezem. Remélem senki sem haragszik meg érte. Mikor is volt az utolsó alkalom, hogy felőlem hallhattatok? 2014? Jézusom, az már négy éve volt. El tudjátok ezt hinni?:o

Mert nekem eléggé sokkoló.

Ebben a bejegyzésben kivételesen nem szeretnék konkrétan magyarázkodni, hogy miért vagy hogyan tűntem el röpke négy évre, vagy hogyan kerültem vissza, ezzel a bloggal a nyeregbe. De olyan sok mindent sikerült összeszednem amiről szívesen írnék nektek, hogy gondoltam itt az ideje végre megosztani veletek amiket a kiesett idő alatt magamra kaptam. 

Remélem már mindenki jócskán túlvan a szilvesztert követő hatalmas hangoveren, azaz másnaposságon. Ha még nem, akkor tudok javasolni egy kiskorty pálinkát indításképpen, esetleg a jól bevált bacon-tükörtojás, esetleg kolbász és ilyesmi, szóval a kalóriamax reggelit. Na, ha már minden rendben van és mindenki elég jól lakott ahhoz, hogy pizsamában, katasztrofális sminkben és iszonyat fáradtan folytassa velem ezt az utat ami 2018-ba vezet bennünket, akkor hajrá:)

Mint minden év elejét, most is érdemes talán azzal kezdenem: Kezeket fel, ki tett újévi fogadalmakat? *felemeli a kezét*

Oké, ki fogja őket megtartani? *páran leteszik a kezüket*

Srácok, őszintén. December 31-ig minden ami a listán van pipa lesz? *leteszi a kezét*

Na, igen. Gondoltam. Ez a gubanc a fogadalmakkal. Nehéz őket megtartani. Viszont nem teljesen lehetetlen. És erről is szeretnék egy kicsit beszélgetni veletek. Miszerint a fogadalmaink miért tűnnek lehetetlennek minden egyes alkalommal amikor vetünk rájuk egy pillantást közelebbről.

Gyakorlatilag azért, mert amikor a fogadalmainkat tesszük az esetek többségében csak a vágyainkba gondolunk bele, abba nem, hogy ez mennyire lesz megvalósítható. Ám itt még nem kell rögtön feladni, mondván hogyha már megfogadtam, legyek elég erős véghezvinni is. És itt jön képbe ez a blog és az újévi bejegyzésem. Helyben vagyunk, mert konkrétan erről szerettem volna veletek társalogni. Hogyan legyünk elég erősek véghezvinni amiket eltervezünk?

Kezdjük talán azzal, hogy miket is fogadtunk meg idén. A szokásos dolgok remélem rajta vannak a listán, miszerint többet sportolunk, egészségesebben étkezünk, leadunk vagy éppen felszedünk pár kilót és persze a kihagyhatatlan leszokunk a leszokni valókról (cigi, alkohol, túlzott költekezés, köröm/száj rágás idegességünkben, stbstbstb. - ez a lista valószínűleg véget érhetetlen), ó és azt se hagyjuk ki természetesen, hogy többet tanulunk majd idén, jobb jegyeket szerzünk és az időnket is jobban fogjuk beosztani. Na, nagyjából talán el is hadartuk itt gyorsan a szokásos, csapból is folyó kliséket.

De mielőtt még igazán mélyen belemennénk az idei, új esztendőbe feltenném a kérdést, miszerint mindenki lezárta magában a tavalyi évet? Mert hogy csak a magam nevében beszéljek, én még mindig cipelek pár bónuszt tavalyról (zavaró gondolatokat bőven, lezáratlan vitákat és egy viszonzatlan szerelem is akad itt - ezek csak említésnek). Szeretném ha mindannyian itt és most megpróbálnánk a 2017-es évet magunk mögé tenni egyszer s mindenkorra, hiszen már vége van.

Elsőként szeretném ha feltennénk magunknak pár kérdést. Mindegyiket meg kell válaszolnunk, nem kell hangosan, nem kell másnak tudni, elég ha mi magunknak beismerünk mindent őszintén - ez ugyanis a legjobb kezdet. Első kérdés: Mit szeretnénk elérni? Remélhetőleg ne a buszt, mert ez egy klisé válasz arra, hogy végül sehová se jussunk a problémáinkkal. Én például szeretném elérni, hogy elégedetten fejezzem be ezt az évet. A tavalyit kicsit lezáratlanul sikerült, ezt idén szeretném elkerülni. De ez csak egy példa. Nyugodtan használd ki az idődet, nem sietünk sehová. Éppen ezért pofázok itt én is a semmiről, hogy több időt nyerjek neked:D Megvagyunk? Okés.

Kettes kérdés: Hogyan szeretnéd érezni magad? Ne gondoljátok túl, itt nem világmegváltó ötleteket várunk, csak ténylegesen érzéseket. Szeretnék boldog lenni, elégedett - esetleg szeretnék elég lenni. Szeretném szeretni magam. Ezek ilyen random opciók.

Hármas kérdés: Hogyan szeretnéd, hogy mások érezzék magukat? Itt konkrétan arra gondolok, hogy amikor másokkal beszéltem idén megesett, hogy megbántottam őket, esetleg elbizonytalanítottam őket valamivel kapcsolatban. Ezek nem álltak szándékomban. Szeretném ha boldogok és magabiztosak tudnának lenni, el tudnák fogadni magukat és a többi - ide még tudnék mit felsorolni a saját magam részéről. Nektek megvan? Találtatok pár ilyet, amiket másoknak kívánnátok? Jó.:) 

Negyedik kérdés: Hogyan használod az adottságaid az életben? Ne, ne is kezdj bele, hogy neked nincsenek adottságaid. Szoktál írni? Verseket, vagy blogolsz vagy csak magadból írod ki amikor valami bánt? Esetleg rajzolsz, zenélsz? Van bármi ilyesmi az életedben? Akkor az már egy adottságodnak számít. Jó vagy a kommunikációban? Mások megbíznak benned? Ezek mind adottságok. Szóval most adok egy pár percet, hogy átgondold neked mik az adottságaid.

Rendben. Megvagy?

Akkor folytathatjuk. Most már csak az maradt hátra, hogy megválaszold az eredeti kérdést. Ezt mire, hogyan használod az életben? Ha sehogy (amit erősen kétlek), akkor itt az ideje használnod:)

Ötödik kérdés: Hol ragadtál meg? - Nem, nem olvastad félre. Ha még nem tudtad magad túltenni a tavalyi éven, akkor valahol erősen leragadhattál. Most tessék megkeresni magatokban azt, hogy hol és miért. Igaz, a miért nem a kérdés része, de sosem árt ha ezt is tudod. Utána állíthatom, hogy könnyebb lesz továbblépnetek.:)

Hatodik kérdés: Mit kell elengedned? - Igen, ezek már kicsit komolyabb és mélyebb kérdések, mint amikkel kezdtünk. Szeretném, ha nem vennétek őket félvállról. Legyetek magatokkal őszintébbek, mint eddig bármikor. Muszáj, hiszen máskülönben a "teszt" semmit sem fog érni. Nekem elég hosszú ez a listám, de többek között egy szó szerepel rajta többször és különböző alakokban: fájdalom. Ez valami, amit teljesen el kell engednem. Én képes vagyok beleragadni abba, hogy fáj ami történt - pedig nem szabad. El kell engedni. Nektek is megvannak a saját problémáitok, senkié sem kisebb, mint a másiké. És minden, ami tavaly volt - a tavalyi évben is kell hagyni. Csak így lehet továbblépni. Szóval kitartást mindenkinek.

Hetedik kérdés: Milyen "pozitív megszokást" szeretnél a listádhoz adni? Minden ember életében vannak megszokások. Sok olyan is, amelyekről nem is feltétlenül tudunk. És rengeteg olyan, ami negatív és semmi képpen sem befolyásolja pozitív értelemben az életünket. Most őszintén ki az, aki nem alszik eleget és minden napját le tudja írni azzal a jelzővel, hogy fáradt volt? Ez, mármint, hogy keveset alszunk egy negatív megszokás. Többségünk későn megy aludni, mert nem ér rá, vagy pusztán mást szeretne csinálni alvás helyett. Ki az, aki korán kel? Többségében, mert muszáj. De ki az, aki akkor is korán kel, amikor nincs ébresztője állítva és aludhatna? Az én ismerősi körömben ez nagyon gyakori. Erre sem tudok mást mondani, csak, hogy negatív megszokás (bár sajnos erre még nem jöttem rá, hogy hogyan lehet kiirtani). Ha mindenki érti mik tekinthetők negatív megszokásoknak, akkor ideje rátérnünk a pozitívakra. Az egy pozitív megszokás lehet, ha sikerül magunkba kódolni, hogy korábban feküdjünk le és eleget aludjunk. Az is számíthat annak, ha beiktatom végre a napirendembe az aktív sportolást. De az is annak számíthat, ha le tudom korlátozni az időt, amennyit egy nap az internet előtt töltök (igen, tudom, csúnyán hangzik, de igen is ártalmas, ha sokat lógunk fent a neten). Ez csak egy pár dolog volt ezek közül, nekem a második, azaz ami a sportot illeti, azt mindenképpen szeretném a listámhoz adni.:)

Nyolcadik kérdés: Töltesz időt előrehaladt-gondolkodású emberekkel? Ezt nem hiszem, hogy ragoznom kellene. Más világszemléletét megismerni gyakran érdekes lehet és sok mindenre rádöbbenthet. Különösképpen azokra az emberekre, akik korunk előtt haladnak a világszemléletüket tekintve.

Kilencedik kérdés: Szükséged van segítségre? - ez egy nagyon fontos kérdés, tessék komolyan venni. Tudom, a büszkeségünk egyből sikítja, hogy "Nem, nincsen." - tudom, az enyém is ezt teszi. De jobban belegondolva sokszor, sok dologgal kapcsolatban nem ártana. Én azt mondom, ne féljetek segítséget kérni. Bárkitől, akitől úgy érzitek, hogy segíteni tud. És ne, ne mondd, hogy nincs ilyen személy - mert mindig van. Tapasztalatból mondom. Bizonyos dolgokban éveket vártam a segítségre, de végül találtam valakit, aki tudott. Tudtam, éreztem, hogy ő talán tud segíteni nekem és megkértem tegye meg. Nehéz volt levetkőznöm mindent, hogy segítséget kérjek tőle, mert egyedül szerettem volna megoldást találni, de utólag azt mondom, hogy pont hogy nem ez volt az egyszerűbb út és jól döntöttem. Szóval ha szükségetek van segítségre, bármiben - legyetek bátrak segítséget kérni.:)

Mielőtt belépnénk az új évbe, még van itt egy dolog. Miután mindent megpróbáltunk magunkban lezárni, egy fontos kérdés még mindig maradt. A tizedik kérdés ugyanis az, hogy készen állsz -e a változásra? Mert nem elég elengednünk a dolgokat, feldolgoznunk őket majd túl lépnünk rajtuk. Engednünk kell, hogy az új dolgok majd magukkal ragadjanak bennünket. Mit gondolsz? Te készen állsz rá, hogy változtass, változz és csak szimplán magával ragadjon a változás szele?

Ha a válaszod az utolsó kérdésre igen volt, akkor hivatalosan is üdvözöllek 2018-ban. Remélem, hogy egy kicsit legalább összeszedettebbnek érzed magad, mint mikor elkezdted a kérdéseket és egy kicsit még inkább késznek érzed magad az újabb 364 napra, amivel idén is szembe kell néznünk. Ez is valószínűleg hoz majd rengeteg nevetést, könnyeket, élményeket és tapasztalatokat. Leckéket, melyekkel mindig többek leszünk, ha tanulunk belőlük:)

Ez egy anoním szöveg, amit olvastam még régebben, de teljesen igaznak találom és ezért is szerettem volna veletek megosztani. Egy lap most fordult mindenki életében, szóval a következő teljesen új és üres oldalra kell koncentrálnunk. Elsőként az új évi fogadalmainkkal kezdve. Mivel már a bejegyzés elején is felvetettem nektek, hogy gyakran nagyon nehéz ezek betartása, gondoltam itt az ideje kicsit jobban belekezdeni a boncolgatásukba. Pontosan azért, mert visszanézve az elmúlt évekre nem is voltak olyan nehezen kibírhatók. Valószínűleg, mert mind a javamat szolgálta. És ez az elsődleges szempont amit figyelembe kell venned, amikor arra gondolsz, hogy elhanyagold az új évi fogadalmaidat. Hogy azért tetted őket, hogy neked jobb legyen. Semmi másért. Ez együtt jár tehát azzal, hogy az, ha betartod is csak a saját javad fogja szolgálni.

A következő lépés, hogy ne add fel. Bármit is szemeltél ki újévi fogadalomnak, nem szabad feladnod. Bele kell kezdened -úgyis az lesz a legnehezebb- és ha megtetted utána már ne legyen megállás. Hidd el ha kitartasz egy idő után rögzülni fog. Ha étrendváltoztatást fogadtál meg először apró dolgokkal kezdj. Nem szabad azonnal semminek sem a közepébe ugrani. Én amikor a cukordiétámat csináltam egyből nullára ugrottam és rögtön meg is ütött egy olyan hullám, ami kibírhatatlan volt. Megtanultam hát, hogy csak lépésenként szabad ezt is, hiába "csak étkezés", akkor sem lehet egyből beleugrani a közepébe. Ha fogyókúra a lényeg, akkor mindenképpen az egészségesebb dolgokkal kell kezdened. A napközbeni a nasikat ki kell cserélned egészségesebbekre. Ez egy tökéletes kezdés. És mielőtt még jönnének a kommentek a "nyúl életmódról" jelzem, hogy nem ilyenekre gondoltam. Persze, valami salátát is ehetsz, de akár gyümölcsöket is (szárítva, facsart gyümölcslé is megteszi nassolnivalónak, mert ha otthon facsarod magadnak az biztos 100%-os lesz, vagy akár magában egy alma, narancs, bármi) még jobb, hogy a popcorn az egyik legegészségesebb harapnivaló, tehát ezt se zárjátok ki. Erről szívesen csinálok egyszer esetleg egy külön bejegyzést, hogy miket érdemes enni. Ha pedig az ellenkező a cél, azaz a súlynövelés akkor először is érdemes kiválogatni a fogatokra való ételeket, nasikat és egy nap 3-5 étkezést, nassolnivalóval együtt beütemezni. Ha megszokjátok, hogy sokszor kell ennetek, akkor már az tökéletes kezdés. Nem kell sokat, ezt felejtsétek is el. Egy kevés minden étkezéskor elég. Ezt azért javaslom, mert tudni érdemes, hogy akik hízni szeretnének azoknak az embereknek a súlyuk kevesebb az egészségesnél. Tehát az ő étkezésüket is fel kell javítani az ötszörire, és később arra, hogy ez az ötszöri étkezés tartalmazzon mindenfélét, hogy a vitaminok, a tápanyag és minden amire a szervezetnek szüksége van bekerüljön. Ha ez nincs meg, a súlygyarapodás ugyanúgy nem fog megtörténni, ahogyan a súlycsökkenés sem, az ellenkező esetben. A szervezetünknek megvan a maga egészséges állapota, amikor ha többé-kevésbé (de inkább többé) egészségesen élsz akkor be fog állni egy számára egészségesnek nevezhető testsúlyra. Ha ez megtörténik utána senkinek sincs joga azt sokallni vagy keveselni, mert az lesz az adott személynek a tökéletes. Ezt a test úgyis jelzi a folyamat során.

Ha a sportokat fogadtad meg, akkor szintén azt tudom modani, hogy ne ugorj bele. Ne kezdj egyből a kondiban mindenből harminccal, mert a szervezeted fel fogja mondani a szolgálatot mielőtt még a feléhez elérnél. Ha sosem futottál még ezelőtt rendszeresen, ne akarj 10 kilométerrel kezdeni, mert nem lesz belőled két nap alatt maratonfutó. Először is érdemes tisztázni magadban, hogy miért szeretnél sportolni.

Csinálj valamit minden nap, ami közelebb visz a céljaidhoz.

A hobbi, a szenvedély és az alakformálás teljesen más kategóriák. Teljesen más sportok kerülnek mindhárom kategóriába, persze lesznek átfedések. Ha az egészségesebb életmód miatt sportolnál, akkor te vagy a legszabadabb helyzetben. Bármilyen sportot választhatsz, a lényege az lesz, hogy élvezd. Ha élvezed akkor könnyebben lesz része a mindennapjaidnak. Ebben a helyzetben az egyetlen fontos dolog amire oda kell figyelned az a szabadidő. Hogy mennyi időt tudsz erre szánni. Ne jelentkezz a helyi kosárlabda csapatba, ha nem tudsz majd edzésekre járni. De ezt leszámítva tényleg tiéd a terep, javaslom a sportágválasztókat, nézz szét, próbálj ki mindent ami érdekel és válaszd végül azt, amelyik a legközelebb állt hozzád. Ha alakformálásra szeretnél koncentrálni, akkor először is érdemes konkrétan meghatározni a területet. Én általában lányként a hasamra voltam és vagyok is a legérzékenyebb, szeretem ha nem az egész egy egybekocka, ezért olyan gyakorlatokat végzek, amikkel főként erre a területre koncentrálok. Ugyan lehet mindenre gyúrni, de az sem egyik napról a másikra fog menni. Nem két ismerősömet kellett ápolgatni másnap, mert még az ágyból is nehezükre esett felkelni, mindenük fájt. Ezért javaslom kimondottan, hogy a mindent átmozgató gyakorlatok mellett kell egyfajta rendszer, hogy konkrétan mely területekre irányultok. Érdemes minden edzés alkalmával mind lányoknál mind fiúknál egy-egy területre koncentrálni. Olyat persze csinálhattok, hogy minden edzés alkalmával másik területet szemeltek ki. De sose hajtsátok túl magatokat, mert a test bár formálható, azért nem az alárendelted. Együtt kell működnötök a cél érdekében. Ha a sportot stresszlevezetésként szeretnétek használni, akkor válasszatok valami egyszerűt, de nagyszerűt. Ilyen esetben javaslom én a futást, mert ott csak te vagy, magaddal és mégis elrepülnek melletted a gondolatok. Én stresszlevezetésként még tudok ajánlani jógát (nem, aki azt hiszi a jóga könnyű az felejtse is el, én jobban lefáradtam az első jóga gyakorlásomon, mint amikor futni voltam), mindenképpen nagyon jó stresszlevezetőnek tartom.

Kezeket fel, kinek ismerős ez a látvány. Igen, ez egy határidőnapló szerűség. Egy könyv, amiben rendszerezve van az életünk. 

Aki azt mondja neki nem ismerős, attól megkérdezhetem, hogy hogy tart mindent fejben?

Aki nem ismeri a határidőnaplókat, azoktól kérdezem, hogy hány post-it cetlivel van kirakva a szobátok, könyveitek, füzeteitek és úgy körülöttetek minden? Mennyi mindent jegyzeteltek okostelefonba?

Nos, az én életem is ilyen volt egy ideig. Mindent teleírtam, mindent jegyzeteltem, tele voltam post it cetlikkel, hogy semmit se felejtsek el. A telefonom nem győzött arról tájékoztatni, hogy milyen közelgő eseményeim vannak, illetve miket kell a boltban vennem. A képen látható könyv egy újtípusú határidőnaplónak feleltethető meg. Több féle méretben kaphatóak, és arról híresek, hogy színesek. Színeikkel dobják fel a szürke hétköznapokat. Az ilyenekben nem csak egy naptárt találsz, nem csak a hónapokat, illetve a napi felbontást találod, hanem csinálhatsz heti beosztásokat is magadnak, megtervezheted az étrended bennük és közvetlen hozzájuk írhatod a bevásárló listát is. Van bennük oldal, ahol számon tarthatod a fizetnivalókat, van hely a kontakt információknak (telefonszám, név, cím, email, ilyenek), de még az előre lebeszélt találkozók időpontjainak is külön helye van. Nekem az egyik kedvenc funkcióm a sajátomban az, hogy van jelszó rész, mivel a munkában és mindenhol különböző jelszavakat kell használnunk, ezt találom az egyik leghasznosabbnak, ide felírni minden jelszóváltoztatás alkalmával, hogy mi az új. Ezen kívül találtok benne jegyzetelős részeket, to do list-et és sok minden mást is. Ezeket többségben külföldi személyek készítik, nálunk még nem láttam, hogy annyira nagyon elterjedt lenne, hogy valaki ilyeneket gyártson. Az enyém ingyenes volt, az egyetlen "hátránya", hogy angol, tehát ha valaki nem tud angolul neki kicsit kellemetlen lehet ezt használni. Azért ide teszem a linkjét, ahonnan én letöltöttem a sajátomat (2018-as, idei), itt a lapokat találjátok nektek csak le kell tölteni és kinyomtatni. Én nagyon szeretem, szerintem hasznos és szép is:) Ez csak egy ilyen apróság, hogyan tarthatod egy helyen a gondolataidat, a teendőidet és minden mást is akár.:)

Ez egy idézet tőlem. Magamnak mondtam.:)

Bizony, néha engem is kell bátorítani arra, hogy folytassam és ne adjam fel. Én ezt a mondatot akkor mondtam, mikor ott álltam a szilvesztert várva és elég kétesen tekintettem előre az elkövetkezendő évre. 

Végül úgy tűnik nem volt rossz a kezdés, és az új év még akár jót is hozhat. Találtam egy-két nagyon jó tervet az idei évre a neten (ezer hála azoknak az embereknek, akik azzal foglalkoznak, hogy másokat inspiráljanak). Ezeket hoztam még így el nektek, hogy hátha ti is kedvet kaptok valamihez belőle. Mindkettőnek az a lényege, hogy önmagunkkal jobb kapcsolatot ápoljunk - boldogabbak és egészségesebbek legyünk.

Ha lesz kedvetek velem tartani bennük, mint egyfajta challange, akkor hajrá. Tagelhettek instán (@bogicca27) és küldhettek bárhol, bármit - szívesen végigkísérem a ti fejlődéseteket is idén:) Fejlődjünk együtt! Ki mit szól hozzá? Válalkozóbb szelleműekkel pedig vágjunk is bele!

Az első ilyen idei challenge elsőre elég nehéznek bizonyulhat, de nem vészes. Ez inkább kicsit férfiasabbnak tűnhet első ránézésre, de lányok is csinálhatják (én is fogom), és várok szeretettel mindenki mást is nemtől és mindentől függetlenül :) Ez egy főként sporttal foglalkozó egész éves kihívás, hogy legyen mivel elütni 2018-at. Nekem azért keltette fel nagyon a figyelmem, mert igazából ez többségében ki is pipálja azt a fogadalmam, hogy sportoljak (cseles, nem igaz?)

Válassz egy új sportot/workout típust és kötelezd el magad ehhez a sporthoz egész hónapra. De fontos, hogy olyan legyen, amit még sosem csináltál! ;)

Ebben a hónapban legyen az a célod, hogy minden nap dicsérd meg magad ötször! (Bók, dicséret egyaránt számít mert szinonima)

Március: Állíts fel egy új erőnléti célt!

50 fekvőtámasz egyhuzamban, jelentkezz életed első fél maratonjára, vagy csak tervezz meg egy kihívó túrázást (amit aztán teljesíts). Szóljon ez a hónap arról, hogy felülmúld önmagad.

Április: Pakold tele a workout naptárad!

Tegyél minden hétre 5 edzést egy teljes hónapig (igen, mindenki jól számol az 20 edzés lesz egy hónapban)!

Május: HálaNapló

Keress egy naplót (füzet, bármi) és májusban minden egyes nap írj le 5-10 dolgot amiért hálás vagy!

Június: Testerősítő diéta

Ez a te hónapod, hogy tanulj egy kicsit a tápanyagokról és fókuszálj többet a protein bevitelre, hogy tápláld az izmaidat. Tanulj meg 4-6 új protein-gazdag receptet.

Július: Kickass Combat

Próbáld ki a boxot, a Muay Thai-t, a kickboxot, vagy bármi hasonló edzést. Legalább 4 alkalommal légy ott az edzésen!

Augusztus: A haver-rendszer

Találj egy felelős, megbízható partnert, és menjetek közösen egészséges ebédekre együtt, tervezzetek edzéseket és fürösszétek egymást bátorító szavakban és megerősítésben.

Szeptember: Meditáció és megerősítés

Gyakorolj egy 10 percig tartó meditációs gyakorlatot minden reggel, és ismételgesd az erőnléti mantrád (ez utóbbit ha van).

Október: Tanulj meg valami újat!

Bátorítsd magad azzal, hogy megtanulsz valami teljesen újat.

November: Forrósítsd fel a dolgokat!

Ahogy a hőmérséklet csökken, úgy válassz szuperizzasztó, forró gyakorlatokat (és persze biztosítsd magad, hogy elérd az új erőnléti célodat is amit még márciusban állítottál fel).

December: Emlékezz, te is adj valamit!

Oszd meg az erődet. Válassz egy jótékonysági szervezetet, okot, vagy egy nonprofit szervezetet, ahová irányíthatod az erőfeszítéseid. Mert megcsináltad!

Ez lenne tehát az első kihívás, elsőre nehéznek tűnik, de egészséges és segít a kitartásodat is próbára tenni:)

A másik már jobban kedvez a hölgyeinknek, ez nem is inkább kihívás - ezek inkább csak tippek lesznek arra, hogy boldogabb legyél idén. Én szeretem, mert vannak olyan dolgok a listán, amiket ha minden nap kipipálnék esküszöm jól esne és minden este boldogabban feküdnék le aludni:)
Itt van hát az első: Menj aludni amikor fáradt vagy. Ha felébredsz úgyis felfrissültnek és kipihentebbnek fogod magad érezni.
A második, hogy tegyél valakit boldoggá. Ha hiszitek, ha nem - az energia is ragadós. Ahogy a boldogság, úgy ez is ragadós. Energikus, boldog emberek körében te is nehezebben fáradsz el.

A legjobb még ezután jön!

A harmadik tipp, hogy légy a saját pomponlányod és ünnepeld a saját kis győzelmeidet az életben. Igen, az apróságokat is:)
Negyedik, hogy tartsd számon a jó dolgokat az életedben - ha így teszel rá fogsz döbbenni, hogy az élet tele van dolgokért, amiért hálás lehetsz.
Ötödik, hogy tedd le az elektromos készülékeidet egy órára, minden nap (laptop, telefon, tv, mindent).
Hatodik ként itt van az alvás kérdése. Fejezd be, hogy mindig kinyomod az ébresztőórád "még öt percért". Attól csak még fáradtabb leszel.
A hetedik tanács, hogy kezdj el naplót vezetni, segíteni fog meglátni a fontos dolgokat az életben.
A nyolcadik, hogy mindig tanulj valami újat, mert ettől fogod magad műveltnek érezni, jártasnak bizonyos dolgokban és ez bizony sosem árt.
A kilencedik tipp, hogy tölts több időt magaddal és tanuld meg kihozni ebből a legtöbbet.
És végül, de nem utolsó sorban a tizedik tanács, hogy igenis sírj ha úgy érzed szükséged van rá. Csak arra figyelj, hogy ne időzz túl sokáig. Ne sajnáld ami történt, hagyd fájni, de ne túl sokáig - ne szomorítsd el magad - igenis van miért folytatni - hiszen a harmadik pont éppen erről tanított :)

Ez volna az a tíz kicsi pont, amit mindenkinek javaslok egy pozitívabb 2018-hoz. Én ezek közül nagyon sokat kihagytam tavaly és utólag nézve, tényleg nem ártott volna ha összeszedettebb és boldogabb lettem volna. Idén érdemes kipróbálni :)

Nos, ez lett volna a 2018 évkezdő bejegyzésem, sok mindenről ejtettünk most szót - a továbbiakban igyekszem majd közepesen hosszú bejegyzéseket hozni, szépen átválogatott témákkal:) Köszönöm, hogy elolvastad :)
Ne legyetek néma olvasók, tehát kommenteljetek nyugodtan (névtelenül is lehet, az nem kér semmit), írjátok meg nyugodtan a véleményeteket erről a bejegyzésről, illetve arról, hogy miről olvasnátok még szívesen a blogon! Mindent szívesen fogadok, semmilyen ötlet nem megy a kukába, szóval csak bátran! Amit még fontosnak találok közölni veletek, hogy mindig válaszolok a kommentekre, tehát ha kérdésetek van, vagy bármi azt is nyugodtan tegyétek fel ott, minden hozzászólást olvasok és reagálok is:)

Gyorsan felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy a bejegyzés elkészüléséhez két nagyszerű segítőm is volt, őket instagramon ITT és ITT érhetitek el. Egy-egy követést szerintem megérnek - bááár:) Nem, amúgy imádjuk őket, felőlük még valószínűleg fogtok hallani :) Az előbbi egy művész, csodás rajzokat is találtok fent nála - az utóbbi pedig szimplán a Mesterem, hahha:D

A következő bejegyzés idejét még én sem tudom, de fel lehet iratkozni a blogra és akkor kaptok róla értesítést - én egyébként igyekszem majd mindig kitenni Messengeren és Instagramon egyaránt, hogy mikor milyen frissítés várható:) Nagyjából ennyi lettem volna én, várlak szeretettel legközelebb is, amikor ugyanis még nem tudom miről fogunk beszélgetni, de biztos izgi lesz, hahha:)

Ne felejtsétek el, hogy 2018 csak a kezdet - bárminek a kezdete, amit csak szeretnétek! ;)